A pázsitfüvek (Poaceae) családjába tartozó aszályfű (Eleusine) nemzetség trópusi –
szubtrópusi eredetű fajai közül Európában az aszályfű [Eleusine indica (L.) Gärtn.] a leggyakoribb.
Az E. indica a dél-európai országok területén, körülbelül az 50. szélességi fokig elterjedt, alacsony
termetű, magról kelő fűféle gyomnövény. Egyes területeken invázív faj. Hazánkban a nemzetségnek
ez az egyetlen megtelepedett adventív faja, amelynek első megjelenését 1914-re datálják Győrben.
Azóta több helyen, elsősorban Budapesten, Gödöllőn, Debrecenben, Kecskeméten, Szegeden is
jelezték előfordulását. Magyarországon elsősorban urbánus élőhelyeken fordul elő. A II.
világháborút követően a fajra lassú, de folyamatos terjedés jellemző. Napjainkban a belvárosi járda
és pázsitszegélyeken túl a külvárosi területeken, Budapest agglomerációs körzetében is terjed
(http://floraatlasz.uni-sopron.hu/index.php?map). Ökológiai igényét tekintve melegkedvelő,
trópikus-szubtrópikus eredetű C4-es fotoszintézisű fényigényes faj. A talajjal szemben nem igényes,
a taposást, tiprást jól tűri.
Csongrád-Csanád megyéből eddig a megyeszékhelyről (Szeged), valamint Makó és
Mórahalom belterületéről találtunk elterjedési adatokat. Hódmezővásárhelyen, 2020 késő nyarán az
Újvárosi városrész egyik családi házának udvarán fedeztük fel, és gyűjtöttük első példányait. Ezt
követően 2020 őszéig további két városrészben járdaszélen, illetve útpadkán észleltük jelenlétét, így
kijelenthető, hogy a város belterületén az aszályfű megtelepedettnek tekinthető.

A publikáció a 67. Növényvédelmi Tudományos Napok kiadványában jelent meg.